Az „őshonos évelők, amelyeket minden kertésznek ültetnie kellene” című szalagcímek általában a bíbor kasvirágra (Echinacea purpurea), a mályvára, a karácsonyi rózsára (Helleborus) vagy a gyűszűvirágra (Microcephalus) vonatkoznak. A mi körülményeink között azonban ez a leírás tökéletesen illik a bíbor kasvirágra és a mályvára.
Ezek az őshonos (vagy régóta termesztett) évelők egyre népszerűbbek a modern kerttervezésben. Íme a fő okok, amiért a kertjében is ott kellene lenniük:
Extrém szárazság és hőtűrés
Az éghajlatváltozás és az egyre növekvő aszályos időszakok miatt számos hagyományos virág szenved. Az őshonos évelők mély gyökérzettel rendelkeznek, amely lehetővé teszi számukra, hogy még a mélyebb talajrétegekben is vizet találjanak. Miután megtelepedtek, szinte semmilyen további öntözést nem igényelnek.
Mágnesként vonzzák a beporzókat.
A dupla virágú hibridekkel ellentétben (amelyek gyakran nem termelnek virágport vagy nektárt), az őshonos fajták bőséges táplálékot kínálnak a méheknek, dongóknak és lepkéknek a nyár elejétől őszig.
Nincs szükség műtrágyára vagy gondozásra.
Ezek a növények a természetes, gyakran tápanyagszegény talajokhoz alkalmazkodtak.
Nem igényelnek állandó műtrágyázást (a tápanyagfelesleg valójában káros, mivel csökkenti a virágzást).
Természetesen ellenállnak az őshonos kártevőknek és gombabetegségeknek.
Télen is szépítik a kertet.
Őszi virágzás után elszáradt virágfejeik és magtokjaik gyönyörű sziluettet alkotnak a téli kertben (különösen hó vagy fagy alatt), és természetes táplálékforrásként szolgálnak a telelő madarak számára.
A legjobb őshonos és igénytelen évelők a szlovák kertbe:
Echinacea purpurea: Sokáig virágzik, hőtűrő és gyógyhatású.
Sedum spectabile (Kövirózsa): Rendkívül szárazságtűrő, és nyár végétől őszig virágzik.
Aster (Aster): Ősszel színt hoz a kertbe, amikor a többi virág már elhervadt.
Salvia nemorosa (Fekete zsálya): Illatos évelő, amelyet az első virágzás után vissza lehet vágni, és újra virágozni fog
Vélemény, hozzászólás?